2017. szeptember 26. Jusztina napja van
   Mai cikkekben keresek
   Heti cikkekben keresek
   Összes cikkben keresek

Wellness magazin - Antropozófia

Antropozófia

 

Az ellentéterők: Lucifer, Ahriman, Azurák

Az ellentéterők: Lucifer, Ahriman, Azurák nyitókép

Az Antropozófia elvetette azokat a középkori naivitást sugárzó magyarázatokat, amelyeket a kereszténység az ószövetségből vett át, Ádámmal, Évával, a kígyóval és az almával kapcsolatos állítólagos ’bűnbeeséssel’. De elvetette a személyes egyistenfogalmat és a csak egyetlenegyszeri testetöltés hiedelmét is (ami, ha igaz volna, a keresztény vallás által tanított Isten a legigazságtalanabb, legönkényesebb, leggonoszabb lény volna, amikor a frissen, tehát előzmények nélkül és egy életre a Földre teremtett ártatlan emberlények sorsában végletekbe menő különbségeket konstituál), és az adott Teremtés szükségességét a szellemi világban felmerült hiányérzet eliminálásával indokolja.

 

Az ember tehát a szabadság és szeretet szelleme kell hogy idővel legyen s ezt a fejlődési utat kell bejárnia hosszú inkarnáció-sorozatokon és bolygókorszakokon keresztül, eközben rengeteg élményen és tapasztalaton kell átmennie és ezzel állandóan tökéletesednie, mert tudni kell, valamely inkarnációban átélt élmény a későbbi inkarnációkban az ÉN-ben tulajdonságként jelentkezik. – Az inkarnációban az ember magára van hagyva, elvágva a szellemi világokkal való minden érezhető kapcsolattól, hogy saját erőivel harcolhassa ki saját útját. De hogy a helyes út teljesen tudatossá lehessen előtte és azt ne külső konvencionális vagy társadalmi nyomás hatása alatt kövesse, szükség volt gondoskodni számára a választás lehetőségéről különböző utak között, ami által letévedhet a helyes útról vagy pillanatnyi földi előnyökért ellenkező irányba halad, bűnt követ el és ezzel karmát teremt, amit majd ki kell egyenlíteni. A bűn = magasabbrendű emberi erőknek alacsonyrendű célok érdekébe állítása.

 

Ha a Teremtés csak egyetlen utat hagyott volna az inkarnált embereknek, nem juthatnának szabadságra. A többféle lehetőséget az ellentéterők beállításával kellett biztosítani.

 

A keresztény vallások a Biblia nyomán szintén beszélnek ördögről, amelyben minden rossz adva van és a kérdés körülbelül úgy van beállítva, hogy ’fent’ van az Isten, a jó, ’lent’ a Földön pedig az ördög, a sátán, a gonosz, a bukott angyalok.

 

Az Antropozófia nem látja a kérdést ilyen egyszerűnek s az ellentéterőket több csoportba osztja. Egyik csoport a luciferinek nevezett lények (nem az elnevezés a fontos, hanem a tulajdonságaik), akik az emberiség fejlődése érdekében hozott áldozatból (!) lemondtak saját fejlődésükről és a Hold-bolygókorszak nívóján maradtak vissza. Ezek a luciferi ellentét-hierarchiák tehát visszamaradásuk folytán ellene vannak a Föld-korszakra előírt és itt a Földön elérhető lassú, de tudatos fejlődésnek. Ők az eredményeket elhamarkodva, készen akarják adni az arra belsejében még nem érett embernek, s így a földi realitásoktól őket eltávolítani, a reinkarnációktól őket elidegeníteni, tehát az emberszellemeket egoista kényelmi szempontok előtérbe helyezésével az inkarnációs szenvedésektől távol tartani iparkodnak, amiből következik, hogy ha sikerük lenne, az emberi fejlődési út leállna. A luciferi erők tehát valami hamis szentet akarnak az emberből formálni, aki a fejlődés célját szolgáló rögös földi utat elkerülve, hamis lidércfényekben sütkérezve akar elrévülni. Vonalukba tartozik: a cím, a rang, a misztikum, a ceremónia, a fény, a tudás, az okosság, a forma tisztelete és az életnek valami szép, sejtelmesen csillogó, de irreális fénybe burkolása. Tehát egoizmus és irrealitásba tévelygés.

 

A tudatosodó emberiség feladata a cél, a lényeg felismerése révén felülemelkedni Lucifer lényeinek csábításain és akkor majd végül (a Vénusz-bolygókorszakban) mód lesz a luciferi szellemeknek az emberiség által való megváltására. Erre szimbólum a Golgotán Krisztus szavai a megtérő latorhoz: „Még ma velem leszel a Paradicsomban”.

 

Másik csoport az ún. ahrimani lények, amelyek egy másik teremtésből – ahol helyükön voltak – kerültek át ebbe és az emberekkel való feladatuk elvégzése után ismét visszakerülnek a helyükre. Ezek a lények az embert teljesen a Földhöz akarják kötni és a Föld előnyeibe, a megfoghatóba elmeríteni, a spirituális érdeklődéstől eltéríteni, mindenképpen a materializmusra befolyásolni. Ha sikerük lenne, akkor ezt a szellemi világtól elszakított társadalmat maguknak kiszipolyoznák és belőlük egy külön ahrimani világot teremtenének. Ellentétben Luciferrel, Ahrimant mi nem tudjuk megváltani, csak fölé emelkedni. Szimbóluma a Golgotán a másik lator, aki még keresztrefeszítve is gúnyolta és szidalmazta Krisztust. Ahriman vonalába tartozik: egoizmus, gazdagság, jólét, pénzimádat, a kapitalista, a bankár, a tőzsde, a spekuláció, mindennek pénzben való értékelése.

 

Ez a két ellentéthatalom csábítja folyton az emberiséget tulajdonképpen két ellentétes véglet felé. Hol Lucifer van felül, hol Ahriman (a XX. század például teljesen Ahriman szupremáciája alatt áll), de állandóan mind a kettő működik az emberi asztrálban, de az étertestben is és közösek abban, hogy az egoizmust, az alacsonyabb léttagozatok vágyait és a hamis propagandaszólamokat támasztják alá.

 

A kereszténység harcot hirdetett az ’ördög’ kiirtására (ez a középkorban már valóságos őrjöngéssé fokozódott), de eredmény nélkül. Az Antropozófiának megint más véleménye van: az ördögi erők már nagyon mélyen behatoltak az emberi lelkekbe, tehát kiirtásuk erőszakkal, aszkézissel, böjttel, zarándoklással és más hasonló önsanyargató módszerekkel nem lehetséges, sőt káros, mert egész csomó bennünk aktívan működő erőt (szorgalom, törekvés, szerzési vágy, érvényesülési vágy, szépészeti vágy, rendszeretet, érdeklődés stb.) bénítanánk meg ezáltal. Nem szabad elfelejteni, amit Rudolf Steiner sokat hangsúlyozott: Lucifer nélkül nem volna művészet, Ahriman nélkül nem volna tudomány. A bennünk mélyen befészkelődött és erősen működő ellentéterőket tehát nem kiirtani kell, hanem tudatosan és szisztematikusan Krisztus princípiumainak megfelelően erejüket felhasználni. Szimbóluma a Golgotán, hogy Krisztus középen van a két lator között.

 

Mint már az eddigiekből is látható, az ellentéterőkre másképpen kell tekinteni, mint ahogyan az eddig szokásos volt: tudatosítani kell jelentőségüket. De van még más jelentőségük is! Nagyon gyakran a hierarchiák is kénytelenek az ellentéterőket új szociális, tudományos vagy politikai elgondolások megvalósításának erőszakos keresztülvitelére felhasználni. Az emberekben rejlő gondolkozási lustaság és konzervativizmus miatt még a szükségessé vált és alaposan megérett változásokkal szemben is nagy az ellenállás. A hierarchiák hiába ’súgják’ az embereknek a jót, azok nem hallgatnak rájuk, erőszakkal beavatkozni pedig nem tudnak a szabadság princípiuma miatt. Ilyenkor az ellentéterők lépnek működésbe s az érdekelt emberrétegek ösztöneinek felkorbácsolásával erőszakos keresztülvitelt hajtanak végre, ami rossz és kegyetlen s az emiatt támadó reakció el is söpri az egészet, de utána az emberek gondolkozni kezdenek: az idea nem is volt rossz, csak a végrehajtás volt gyalázatos. Hogyan lehetne jobban csinálni? Ezáltal megindul az új ideával való termékeny foglalkozás az emberek saját szabad akaratából. Így jutnak szerephez az ellentéthatalmak még az emberiség fejlődésében is.

 

Csak legutóbb, a XX. században kezdődött el a harmadik ellentéterő fellépése, amelyet Rudolf Steiner Azuráknak nevez. Hatásuk ma még csak a nemzetközi politikai életben kezd észlelhetővé válni, de idővel lassanként az egyéni emberi életben is egyre érezhetőbb lesz(!). Reprezentánsuk az asztrológiában a Plútó bolygó, amelyet az egyéni horoszkópokban még nem lehet tekintetbe venni (1993 előtt), de évtizedek múlva már jelentős lesz.

 

Az Azurák közvetlenül hatnak az addig még ’alvó’ emberi akaratra s azt olyan önálló cselekvésre ingerlik, amelyet sem az értelem, sem az érzelem nem helyesel. Ilyen például népek esztelen és értelmetlen elnyomási vágya a hatalom birtokosai részéről s a hatalomnak végletekig való kézbentartása a ’csak azért is’ princípium alapján, a fölösleges áldozatok nagyságára való tekintet nélkül, az atombomba ügye önmagában, a ma már népbetegséggé váló kisebbségi érzés, önbizalomhiány és sok más. (Pl. egyre jobban tért hódít a különböző művészetekben, a divatban stb.) De mindez még csak a kezdet. Aki nem akarja észrevenni, az megnyugtathatja még magát azzal, hogy a múltban is voltak már hasonló esetek! Az Azurák befolyása azonban egyre erősödni fog, s óriási károkat fognak okozni az emberiségnek a kontrollálhatatlan és fékevesztett akarati impulzusok felerősítése által. Viszont egy lépés történik előre (igaz, hogy nagyon meg kell érte fizetni): ezek az új ördögi erők az alvó akaratot ébresztgetve próbálják azt az álomtudat foka felé vinni, tehát olyan tudat felé, ahol ma érzelmeink állnak. Itt tehát, egyelőre még csak az ördögi erők kezdeményezésére, olyan folyamat indult meg, amely végül közelebb hozza az emberiséget az Atya princípiumának megismeréséhez.

 

Az ellentéterők mindig valamilyen véglet felé sodornak, holott végletekben semmit sem lehet megoldani. A krisztusi út szeretetteljes tudatosítással józanul mérlegel a végletek között, a morál alapjára helyezkedve.


Dátum: 2010. 06. 15. 09:30


Szerző: Dubravszky László

Forrás: Dubravszky László Alapítvány



Vissza a hírekhez