Wellness magazin - Kineziológia

Gyermekeink nevelése - másképp (2. rész)

Előfordul-e, hogy gyermekünk jelenlétében panaszkodunk másik felnőttnek, hogy nem bírunk vele? Abban a pillanatban, hogy a gyermek meghallja ezt, már tudja, a szülő gyenge, tehát őneki kell erősnek lennie. A szülő fölé fog emelkedni. És valóban ez történik: övé lesz az irányítás, kész a szerepcsere. Sokszor alakul egy család élete úgy, hogy a gyermek belekerül egyik napról a másikra a felnőtt szerepbe: ilyen a szülők válása, vagy egyik szülő halála – amikor a gyermek társául, barátjául szerződik anyának, apának.

Dátum: 2010. 05. 29. 10:58

Gyermekeink nevelése - másképp

Napjainkban egyre több szülő keseredik el és áll tehetetlenül gyermekével szemben. Nem tud mit kezdeni a szófogadatlansággal, az agresszióval, az akaratossággal, a félelemmel, és még sorolhatnám tovább. Szeretnének tanácsot kapni, de nem tudják hova forduljanak. Azok a szakemberek, akinek nevelési tanácsai megfelelőek, nem mindig vannak „kéznél”. Minket is neveltek valahogy, - lehet, hogy elhatároztuk, mi másképp fogjuk tenni, mégsem megy - és pont ugyanúgy teszünk mindent, mint szüleink velünk tették. Nehéz ebből kilépni.

Dátum: 2010. 05. 29. 10:58

Alternatív gyermekterápiák

A gyermekek fejlődését – óvónőként - lassan 30 éve figyelem. Feltűnt, hogy évről évre nő azoknak a gyermekeknek a száma, akik túlmozgással, „ügyetlenkedéssel”, tanulási nehézséggel, beszédproblémával, figyelemzavarral, viselkedési és pszichés problémákkal küzdenek. Tudja mindenki, észrevette mindenki, és aki teheti, igyekszik valamit tenni.

Dátum: 2010. 05. 29. 10:58

A kineziológia csodája! Miért hat és miben segít?

Fogantatásunktól kezdve minden, ami körülvesz bennünket, hatással van ránk. Családunk és környezetünk életszemlélete, az állandó elvárások, melyek behatárolnak bennünket, az olyan események, melyek stresszt okoztak számunkra, energetikai blokkok formájában jelen vannak lelkünkben, testünkben. Ha ezek a blokkok huzamos ideig fennállnak, testi tünetekben, majd betegségekben nyilvánulnak meg.

Dátum: 2010. 05. 29. 10:58

Előző életem Rómában

A karma (az ok-okozat törvénye) sokszor kibogozhatatlan. Célunk az lehet, hogy megértsük: "Mivel érdemeltem?", "Mi a rendeltetésem?", "Mi a tennivalóm?". Claudius hónapokig távol van, majd pár hétre hazatér, de lélekben máris vágyik vissza a csatába. Hiába a rabszolgák, a fényes kelmék és ékszerek, magányos vagyok.

Dátum: 2010. 05. 29. 10:02

Anyává válni öröm?

Igen, talán, többnyire. Olvastam valahol, hogy gyermek születésével édesanya is születik. De mi van, ha nem? Mit tegyen az, aki ráébred, hogy talán nem is ez élete álma? Hiszen az esemény visszafordíthatatlan! Ha gyermekünk született, már nem gondolhatjuk meg magunkat, mert amikor rájövünk, hogy „nem ilyen lovat akartunk”, jelen estben már késő. A gyermeknevelés egy életprogram, hosszú távú, felelősségteljes, de örömteli feladat, ha azzá tesszük.

Miért is szül a nő?

Dátum: 2010. 05. 06. 12:37        Forrás: Aranyosi Éva

Önbizalom – felelősségvállalás

"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál. Olykor kiábrándul, olykor megsérül. De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz."

Paulo Coelho

Önbizalom, felelősségvállalás, felnőtté válás - ezek a szavak szorosan összefüggenek egymással. Ha nincs önbizalmunk, önmagunkért sem vállalunk felelősséget, így nem is érezhetjük magunkat önállónak, felnőttnek. Hogyan vállalhatunk egyáltalán párkapcsolatot, családot, apa-anya szerepet? Felelősséget másokért, amikor önmagunkért sem tudunk?

De hogyan is épül fel mindez bennünk?

Fogantatásuktól kezdve, sőt már azt megelőzően is, ha szerencsések vagyunk, szüleink szerelemből házasodtak, tervezték a családalapítást, várták a gyermekáldást. Édesanyánk megfelelően táplálkozott, nem dohányzott, nem fogyasztott alkoholt, drogokat, odafigyelt a testére, pozitívan gondolkodott, szeretet vette körül, szeretettel gondolt babájára, beszélt hozzá, énekelt neki, simogatta a pocakját, kerülte a stresszt, párja végig mellette volt mindenben, szerette, kedves és figyelmes volt vele. Aztán megszületik a baba. Persze jó, ha gyorsan, komplikáció mentesen. Fontos, hogy legyen elég tej a táplálásához, legyen elég türelem, szeretet és kitartás az éjszák átvirrasztásához. A nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott anyuka mellet ott van az apuka, aki szintén elég érett az apaszerepre és vállalja is azt, kiveszi a részét a hétköznapokból, nem menekül a munkába, a pénzkeresésbe, kocsmába, bulikba, vagy vissza anyjához. Szeretik, dédelgetik, becézgetik kicsinyüket. Megfelelően gondozzák testét-lelkét-szellemét egyaránt, hiszen így kerül egyensúlyba. Beszélnek hozzá, énekelnek neki, tanítgatják, bíztatják és az elért apró sikerekért, dicsérgetik. Így tanulnak meg hinni, bízni önmagukban.

Dátum: 2009. 09. 21. 15:32        Forrás: Aranyosi Éva

Szeretni, elveszíteni, elhagyni, elengedni. Veszteségeink.

"Ki mondta, hogy valaha vége lesz,
Vége a szerelemnek és a gyásznak?"

Előbb vagy utóbb mindannyiunknak meg kell tanulnunk, több-kevesebb fájdalommal, hogy a veszteség az emberi lét örökös velejárója. A gyász az a folyamat, amellyel veszteségeinkhez alkalmazkodunk.

"A gyász nehéz, lassú, rendkívül fájdalmas, apró lépésekkel haladó belső folyamat, amelyben elengedjük azt, amit vagy akit gyászolunk."
Freud

Azt, hogy mi módon gyászolunk, hogyan, mikor és miként ér véget, számtalan dologtól függ: például a mi életkorunk, az elvesztett személy életkora, mennyire voltunk felkészülve a veszteségre, szerettünk hogyan adta meg magát a halálnak. Függ attól is, mekkora támogatást kapunk környezetünktől. Az is meghatározó, hogy egyénileg mennyire vagyunk "edzettek" saját veszteségeink által. Nem csak a halál jelenthet számunkra veszteséget, hanem az életünk során gyűjtött tapasztalataink is: elmúlt barátság, elmúlt szerelem, véget ért házasság, a felnőtté válás élménye - a gyermekkor elvesztése, a megszokott hely, élettér változása is veszteségként érhet bennünket. A saját fiatalságunk, a régi énünk, a testünkben lejátszódó változások is nehezen elfogadhatóak sok ember részére. Aki ezeket a változásokat nehezen fogadja, sajnos neki azt is nehezebb elfogadni, hogy a gyász érzésének is megvannak a szakaszaik. Ha képesek vagyunk azt elfogadni, hogy ezeket a szakaszokat egy "folyamatnak" tekintsük és ne egy állapotnak, akkor érzékelhető lesz számunkra, hogy haladunk valami felé - jelen esetben a bánatunk enyhülése felé.

A folyamat első szakasza általában a sokk, a bénultság, a hitetlenkedés, majd a tagadás. Sokan nem is tudnak sírni ilyenkor, a döbbenet, a felfoghatatlanság tölti be a tudatot.

Dátum: 2009. 08. 14. 15:31        Forrás: Aranyosi Éva

Gyermekeink érzelmi nevelése

Arisztotelész ritka tehetségként értékeli, hogy valaki "a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból a megfelelő módon tud haragudni."

Az említett idézettel arra szeretnék rávilágítani, hogy szülőként példamutatással, az érzelmeink, indulataink megfelelő kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás az elsődleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen, ideges, siet valahová.

Nincs idő egymásra, nincs idő a gyerekekre, nagyok az elvárások és az igények. Ezt alakítjuk ki bennük is, már kisgyermekkorban. Reggel sietünk az óvodába, majd az iskolába, délutánonként a külön programokra, aztán haza leckét írni. Túlhajszoljuk Önmagunkat és gyermekeinket is. Az utóbbi hetekben többször előfordultak lövöldözések iskolákban, igaz ez Amerikában esett meg. Sajnos hazánk sem maradt ki a tragédiák sorából, amikor fiatalkorúak bántalmazták társukat, melynek visszafordíthatatlan következménye lett. De nem kellene, hogy vérmérsékletünk a végzetünk legyen! Gyermekeinket tanítsuk meg indulataik kezelésére és érzelmeik kifejezésre juttatására egyaránt. A ma felnövő generáció az előzőnél világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra: magányra, depresszióra, dühre, féktelenségre, idegességre, szorongásra, indulatosságra, agresszióra. Szükség van tehát az érzelmi nevelésre: az önismeret, önkontroll, az empátia, odafigyelés a másikra, a konfliktuskezelés és az együttműködés elsajátítására.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Dátum: 2009. 07. 29. 15:29

Rajzelemzés-grafoterápia

A rajzelemzés nagyon sokat segít az önismeretben, már néhány egyszerű rajz is nagyon sokat elmond rólunk. A rajzaink megmutatják a problémáink gyökereit és az ehhez kapcsolódó összefüggéseket a jelen életünkben. A rajzelemzés több évtizedes múltra visszatekintő módszer, amely a tudatos és tudatalatti énünk megismerésének igen hatékony eszköze. Rajzaink életkorunktól függetlenül kifejezik az egyéniségünket, irányultságunkat, lelki-, fizikai-, érzelmi-, [...]

Dátum: 2009. 07. 20. 13:18        Forrás: Öngyógyítás