2017. november 19. Erzsébet napja van
   Mai cikkekben keresek
   Heti cikkekben keresek
   Összes cikkben keresek

Wellness magazin - Kineziológia

Kineziológia

 

Gyermekeink nevelése - másképp

Gyermekeink nevelése - másképp nyitókép Napjainkban egyre több szülő keseredik el és áll tehetetlenül gyermekével szemben. Nem tud mit kezdeni a szófogadatlansággal, az agresszióval, az akaratossággal, a félelemmel, és még sorolhatnám tovább. Szeretnének tanácsot kapni, de nem tudják hova forduljanak. Azok a szakemberek, akinek nevelési tanácsai megfelelőek, nem mindig vannak „kéznél”. Minket is neveltek valahogy, - lehet, hogy elhatároztuk, mi másképp fogjuk tenni, mégsem megy - és pont ugyanúgy teszünk mindent, mint szüleink velünk tették. Nehéz ebből kilépni.

Mit tehet az a szülő, aki igenis szeretné gyermekének a legtöbbet és a legjobbat adni? Egyet ne feledjünk: a szülő mindig a tőle telhető legtöbbet adja gyermekének! Sok nevelési tanács van. Egyet azonban érdemes szem előtt tartani: minden gyermek más és más. Minden gyermek egy külön egyéniség.

Vannak azonban alapvető törvényszerűségek, amire igenis oda kell figyelnünk. Hosszú idő tapasztalataiból azt szűrtem le, hogy a „szabados nevelés” ellenünk fordult. Sok-sok évvel ezelőtt divat lett, hogy szabadon neveljünk, engedjünk meg mindent a gyermeknek, tanuljon és tapasztaljon meg minél több mindent.

Közben egy dolgot szem elől tévesztettünk: a gyermek gyermek! Rendelkezik bizonyos tudással, de még mindig gyermek. Az ő dolguk, hogy információkat és tapasztalatokat gyűjtsenek, és nem az, hogy irányítsanak, és szabályokat alkossanak. Márpedig ez történik manapság: akkora teret adtunk a gyermeknek, hogy már nem gyermekként élnek: hanem kis felnőttként. Ez pedig nagyon veszélyes. Kimarad a játék és az ismeretszerzés időszaka, mert felnőttként éli életét: ő dönt, ő irányít, ez pedig nagyon leterheli. Rengeteg energiát von el tőle, mert olyan terheket cipel, amihez ő még nem elég érett. Felnőttként döbben majd rá, hogy valami kimaradt az életéből. És ez a hiányérzet lesz a felelős azért, ha döntésképtelen, ha pánik tünetei vannak, ha képtelen normális kapcsolatteremtésre, ha szenvedélyesen eszik és hízik… Miért? Mert nem volt rá időnk, hogy mindent a maga idejében megtanuljunk, begyakoroljunk, hogy megtanuljuk az élet helyzeteit kezelni.

Képzeljük el, ha mi elbírunk egy 10 kg-os bevásárló kosarat, a 100 kg-t bizony megmozdítani sem tudjuk: és ezt engedjük meg gyermekünknek, „viheted” felszólítással? Igen, bizony ez történik.

Ismerünk olyan gyermeket, akik mindig felnőttekkel vannak és „kész felnőttek”? Ismerünk olyan felnőtteket, akik gyermekesen viselkednek?

 Az alaptörvény a család életében az, hogy mindenki a saját életévében éljen. A felnőtt azért felnőtt, mert már megélt x évet, sok tapasztalatot gyűjtött az életről. Ő az, akinek irányítani (segíteni) kell a gyermeket.
Megtörténik-e, hogy könyörgünk gyermekünknek, engedélyt kérünk tőle, kikérjük tanácsát mindenben, megbeszéljük vele az élet dolgait? Ilyenkor hatalmas felelősséggel ruházzuk fel. Ő erre még nem képes. Persze, hogy engedélyt ad (vagy nem), persze, hogy tanáccsal lát el bennünket, persze hogy értő figyelemmel hallgatja végig problémáinkat, mert szeret bennünket, és társunk akar lenni. Csakhogy ő még mindig a gyermekünk. Nem lehet a barátunk, nem lehet a társunk sosem, mert felborul azonnal a család alaptörvénye, és már többet senki sem fogja jól érezni magát. Nincs többé biztonság, és jókedv, csak egy megfordított világ.

Gondoljuk át egy vállalat működését. Vannak főnökök és beosztottak. A főnök több tapasztalattal, tudással és felkészültséggel rendelkező ember. Átlátja a vállalat működését, irányít és ellenőriz. Minden rendben megy: van fizetés, és előrehaladás. Ha ugyanezt egy beosztott tenné meg, nagy valószínűséggel csődbe menne a vállalat. Mindenki rosszul jár.

Ugyanez történik a családban: mindenkinek saját szerepe van, aminek elvégzésére képes. Amennyiben a szülő a főnök, szabályokat állít fel, aszerint terelgeti gyermekeit, mindenki biztonságban fogja érezni magát. Ez a másik fontos: a biztonság. A gyermeknek szüksége van szabályokra.

folytatjuk...


Dátum: 2010. 05. 29. 10:58


Szerző: Bánfi Andrea

Kapcsolódó link: www.banfiandrea.hu



Vissza a hírekhez