2017. november 19. Erzsébet napja van
   Mai cikkekben keresek
   Heti cikkekben keresek
   Összes cikkben keresek

Wellness magazin - Kineziológia

Kineziológia

 

Gyermekeink nevelése - másképp (2. rész)

Gyermekeink nevelése - másképp (2. rész) nyitókép Előfordul-e, hogy gyermekünk jelenlétében panaszkodunk másik felnőttnek, hogy nem bírunk vele? Abban a pillanatban, hogy a gyermek meghallja ezt, már tudja, a szülő gyenge, tehát őneki kell erősnek lennie. A szülő fölé fog emelkedni. És valóban ez történik: övé lesz az irányítás, kész a szerepcsere. Sokszor alakul egy család élete úgy, hogy a gyermek belekerül egyik napról a másikra a felnőtt szerepbe: ilyen a szülők válása, vagy egyik szülő halála – amikor a gyermek társául, barátjául szerződik anyának, apának.

A fájdalmas esemény kellős közepén kinek van energiája arra figyelni, hogy mibe vonjuk bele a gyermeket? Ezek azok az események, amikor nem vagyunk képesek megfelelően dönteni, valószínű, hogy kicsúszik kezünkből az irányítás. Sose szégyelljük és takargassuk a gyermek előtt a fájdalmat – ezt is meg kell tanulnia, azzal együtt, hogyan lehet kezelni. Ahogy tőlünk látja, úgy tanulja meg.

Ne a gyermektől várjuk ilyenkor a vigasztalást! Ő ehhez még kicsi. Átölelhet, hagyjuk gyermeki energiáit átjárni testünkön, lelkünkön, de ne terheljük tovább vele. A gyermek annyira szeret bennünket, hogy képes fájdalmunkkal azonosulni. Ne beszéljük meg vele bánatunkat, csak ami őt érinti. Figyeljük meg, miközben őt vigasztaljuk, mi is vigasztalódunk majd.

Ne szégyelljünk segítséget kérni szakembertől ezekben a nehéz időszakokban. Nagyon sok későbbi kellemetlenséget előzhetünk meg vele.

A gyermeknek szüksége van a „gyermek helyre”. Ne emeljük feljebb, mert teljesíteni fog, bár még nem kész rá. Büszkén mutogathatunk rá, milyen érett, hogy el van felnőttek társaságában… és később mi lesz? Ő lesz, aki mindig, mindenkinél „okosabb” lesz, akinek nem lehet nemet mondani, aki azt hiszi majd, ő teremtette a világot. Kedveljük az ilyen embereket?

 A 3-6 éves gyermek legfontosabb tevékenysége a játék. Ez mennyire valósul meg? Vagy inkább már elhordjuk a gyermeket külön órákra, foglalkozásokra – a játék idő terhére? Talán okosabb lesz, mint mi voltunk? Talán többre viszi az életben? Lehet. De nehéz lesz felszabadult felnőttként élnie, mert nem volt lehetősége a felszabadult gyermeki érzés megtapasztalására. Nincs mire építenie.

Van bőven elég nehézség, amivel szembe kell néznünk fiatalként, felnőttként. Ezeket az akadályokat akkor tudjuk megérteni, megoldani, ha megfelelően elő van készítve: a gyermekiség, a játékosság és felhőtlenség alapjaival. Csak erős alapokra lehet erős várat építeni. És ha tudunk ebben gyermekeinknek segíteni, tegyük meg! Akkor még abban is biztosak lehetünk, hogy idősebb éveinkben már nyugodtan és békességben élhetjük meg napjainkat.

Összefoglalva: sok sok szeretettel, kedves szóval, terelgetéssel, határozott felnőtt viselkedéssel és példamutatással járjunk elől.

Hány olyan mondatot hallottunk már: „az egész életemet a gyermekre pazaroltam, de minek? Nem olyan lett amilyennek szerettem volna”. Ne keseredjünk el. A gyermek – mint már említettem – saját kis egyéniség. Élete alakulásában szerepet játszanak a generációs életek is a szülőkén kívül. Nagyszülők, dédszülők, szülők testvérei…
Ehhez mi a szeretetünket tudjuk ajándékba adni. És a példamutatásunkat. Ne feledjük, ők is úgy fogják gyermeküket nevelni, ahogy azt tőlünk látták!

A gyermeknek szüksége van szabályokra, irányításra, arra, hogy erősnek tudhassa szüleit és arra, hogy gyermek maradhasson, amíg évei megengedik. Ezt fogadjuk el, mert így lesz mindenki boldog!


Dátum: 2010. 05. 29. 10:58


Szerző: Bánfi Andrea

Kapcsolódó link: www.banfiandrea.hu



Vissza a hírekhez